|
 Thaiföld történelmét a hagyomány szerint a rövid életű (1238-1368) Sukhothai királyságig vezetik vissza, melyet a XIV. század közepétől az Ayutthaya királyság követett.
A következő négy évszázad alatt az Ayutthaya királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ayutthayának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadesereg számos támadást indított Ayutthatya ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost és elűzni a királyi családot.
A következő évtizedben Taksin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát újregyesítette a feldarabolt országot és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Rama (1782-1809), a mai napig uralkodó Chakri dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Chao Praya folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomácia érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg és javarészt katonai diktátorok vezették az országot. 1992-ben a Bhumibol király által is támogatott országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonti Bunjaratglin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Tákszin Sinávátrá miniszterelnök hatalmát. |
